Angel idézetek

Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.

A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.

az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy. Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába.

Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek.

Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat.

"Mink már összetanultunk"- mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével.

Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. Ki lehet nyújtani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is.

Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti, hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni.

ki lépten-nyomon megszegi a szabályokat, az legalább megpróbálkozik egy kis képmutatással - az sem túlságosan rokonszenves, de mihez kezdjünk a gonosz hajlamoknak - a mohóságnak, irigységnek, az ellenfél gyűlöletének és a sárba tiprása iránta vágynak - azzal a leplezetlen, már-már ártatlanul szégyentelen kimutatásával, ami manapság dívik? Én, ha már választani kell, inkább a képmutatást választom, azzal mégiscsak könnyebb együtt élni.

Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, a karomtalanított macskájukat meg otthagyják magára. Otthagyják tépelődni, hogy mit is rontott el.

Vannak emberek, akikből szinte árad jövőjük ígérete, akár jó, akár rossz értelemben.

Az álmok olyanok, mint az emberek, véletlenségből hasonlíthatnak egymásra, de sosem egyformák.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.

Amikor gyerekeknek beszélek, gyakran elmondom: - Néhányan szemüvegesek vagytok, ugye? Azért van szemüvegetek, mert nem láttok tökéletesen, igaz? Én tolószéket használok, mert nem tökéletes a lábam. Akkor nevetnek és azt mondják: - Tényleg, úgy van. - Bármikor megkérdezem az embereket, sajnálják-e a szemüvegeseket, a válasz: nem; de ha azt kérdem sajnálják-e a tolószékeseket, majdnem mindenki igent mond.
- De hát épp most mondtátok, hogy a két eset szinte ugyanaz. Akkor miért sajnáljátok a tolószékeseket? Így válaszolnak: - Egy rossz szemű ember a szemüveg segítségével ugyanolyan jól lát, de egy tolószékes ember a tolószékével együtt sem képes egy csomó dologra. Ezért valóban sajnálnunk kell. Azt hiszem, fején találták a szöget. Ez nem jelent mást, mint hogy azokat a feltételeket, melyek miatt a fogyatékos embereket sajnálni kell, meg lehet változtatni - minél kevesebb sajnálatra méltó ember van, annál jobb.

Semmi sem annyira rossz, hogy ne tudna tovább romlani.

Nem állítom, hogy a vakság gyanakvóvá tett: nem a megfelelő szó rá. De míg a látók egyszerűen elfogadják azt, ami kézenfekvőnek tűnik, én inkább találgatok, okoskodom és szabadjára engedem a képzeletemet.

Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen.

Be kellett látnom, hogy senkinek nem tudok segíteni. Édes mindegy, hogy mit mondok vagy mit írok, attól senkinek az élete se jobb, se rosszabb nem lesz.

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat